Húsvéti magyar hagyományok Santiagóban

Magyarországon mostanra már csak a családi összejövetelek emléke, egy-egy kóbor nyuszi a szomszéd kertjében, erkélyén, a hűtőben bedobozolt maradék sonka, egy kis szikkadt kalácsvég és a gondosan túlméretezett adag megszentelt só, paprika maradt a múlt heti húsvéti hétvégéből.

Chilében pedig úgy döntöttünk, hogy ne is bolygassuk az emberek hosszú hétvégéjét, inkább a húsvét utáni hétre hívjuk meg a magyar diaszpóra tagjait, hogy közösen elevenítsük fel a hagyományainkat, és ismerjük meg, hogy Magyarországon miképpen ünnepelték és ünneplik még ma is sok helyen a húsvétot.

Jobban nem is sülhetett volna el az ötlet. Több mint harmincan jöttünk össze a Pannónia Magyar Házban. Magyarok, chileiek magyar felmenőkkel, chileiek, akik csak egyszerűen megszerették a kultúránkat, barátok, ismerősök, szóval tényleg színes társaság gyűlt össze szombat délelőtt Santiagoban.

A résztvevők pedig nem unatkoztak egy percig sem. Előkerültek az ecsetek, festékek, kifújt tojások, nyusziformák a legkisebbeknek, fonal a karkötőkhöz és mindenkiből előbújt a szunnyadó művész. Készültek a szebbnél szebb tojások, rajzok és megannyi műalkotás.

A kézműveskedés közben pedig érdekes előadást és történeteket hallgathattunk Tar Krisztinától, aki mesélt arról többek között, hogy mit is jelent egy-egy szimbólum, milyen háttere van a húsvéti ételeknek és mi miért alakult ki az ünnepkör szokásaiban.

És hogy ne csak halljunk a hagyományokról, ne csak képen lássuk a csodálatos ételeket Krisztina napokon át készült otthon és finomabbnál finomabb magyar desszerteket csinált a sütivásárra. Nem árulok el nagy titkot, de maradékot nem kellett hazavinnie senkinek.

És természetesen nem lehet teljes a húsvét locsolkodás nélkül. A locsolkodás pedig nem az igazi egy-két locsolóvers nélkül. Tekintve, hogy ez egy fiús szokás, így engem ért a megtiszteltetés és néhány egyszerű locsolóverset taníthattam a lelkes vendégeknek. Bár a többség nem beszélt magyarul, de mégis fantasztikusan és lelkesen ismételték a verseket. Miután pedig a verseket is megtanultuk, kár lett volna locsolás nélkül távozni. A vödör és a szódásszifon nem tett volna jót a teremnek és a könyvtárnak, ezért csak egy kis üvegből spricceltük le vízzel a lányokat (mindenki legnagyobb örömére).

Üregi Dávid (KCSP ösztöndíjas)